Újrakezdés

Célok, álmok, amikhez ragaszkodsz vagy feladatok, amiket teljesíteni kell. Te hiszel a végzetben? Szerinted tényleg olyan meseszerűen egyszerűek lennének a dolgok, hogy mindenkinek megvan a maga útja amit ha megtalál boldogan járhat rajta? Én úgy gondolom, hogy az embereknek kell, hogy legyen magukhoz illő tevékenységek, amiket szeretnek csinálni. Amivel szívesen töltik az idejüket, és ami nélkül nem tudnának élni. Ezt nevezhetjük hobbinak, vagy hivatásnak. Lehet szabadidős elfoglaltság vagy főállás. Akármi is, én abban hiszek, hogy a végzet mindenkit utolér. És az én végzetem az írás. Két éve kezdtem el egy weboldalt, amit egy évig tudtam "működtetni". Azért mert még ennél is fiatalabb voltam a feladathoz, vagy egész egyszerűen arra figyeltem, hogy mit olvasnak szívesen az emberek és nem azt tartottam szem előtt, hogy én mit szeretnék, így örömömet vesztettem az egészben. Akármi is lehet az oka, nem volt hosszú életű és kitöröltem a weboldalt. Azóta pedig inkább tiszta lélekkel írok magamnak, mint hogy lélektelenül írjak a világnak. Azonban most eljutottam oda, hogy újra megpróbáljam, és az íróasztalom fiókjai helyett, most itt osszam meg a gondolataimat. Talán nem hangzik túl költőien, sőt nem is a profizmusomat erősíti, de őszintén szólva most van bennem egy afféle izgalom. Ez az érzés súrlódik valahol aközött, amit az írás mindig is okozott és a bizonyítási vágy között, amit saját magamnak okoztam. És meg kell, hogy mondjam, ez nagyon érdekes, hisz az első a megnyugvás és tiszta jóság számomra, a másik pedig egy olyan fal, amit magamnak húztam fel. Tudom hogy sokaknak erről az egész "írósdiról" az iskolai házi feladatok jutnak eszükbe, de nekem az írás teljesen mást jelent. Mert a szavak bennem vannak, nincs más mód amivel jobban kitudnám fejezni magam, mert a betűk én vagyok. És ha egyszer megtalálom a helyes sorrendet, még bármi lehetek, de a szavak akkor is megmaradnak. Ez végigkíséri az életemet. Amióta tudok írni, "csodás műveimmel" szórakoztatom a családomat. Még mindig megvan a füzet amiben az alig kiolvasható, mára már csak megnevettető sorok találhatóak. Akármikor is kezdődött, a lényeg az, hogy még mindig tart.

A zene, tánc, sport... rátok is így hat? Bármi is legyen a hivatásod a lényeg, hogy jól érezd magad közben és ha megtaláltad azt, érezni fogod.

Gél